Szemelvények a második hétből

Kedves Mindenki!

Nagyon jól esik, hogy finoman - valamint kevésbé finoman - rugdostok, hogy írjak már blogot, hé, mert ezt az eddigi munkásságom elismerésének veszem. Vehetném például rugdosásnak is, de így sokkal vidámabb az élet. 

Ígérem, hogy nem kérek többet bocsánatot, amiért nem írok sűrűbben, ugyanis egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy heti egy-két bejegyzésnél nem leszek képes többet produkálni. Sőt, ez most már teljesen világos. As clear as an unmuddied lake, friend. As clear as an azure sky of deepest summer... Meg egyébként is azok a bejegyzések, amiket csak úgy suttyomban dobtam össze, azok sokkal gyengébbre sikerültek, mint szerettem volna. Egy szó, mint száz, ez van, ezt tessék szeretni. Lássuk, mi történt a múlt héten:

Nos, a suli nekilendült, és lényegesen kevesebb órám maradt el, mint az első héten. Mindössze négy. (Taps.) Megjegyzem, ez még mindig több, mint amennyi a BME-n három éves pályafutásom alatt összesen elmaradt, de azért érezhető a javulás. Finoman érdeklődtem egy hosszabb ideje itt tanuló olasz barátomnál, hogy ez a tendencia vajon a továbbiakban is folytatódni fog-e, amire ő megnyugtatott, hogy azért év közben jobbára azért meg szokták tartani az órákat. Nem mondom, hogy ezzel teljesen eloszlatta volna minden aggodalmam, de mit tehet itt egy ló.

Szerdán írattak velünk két felmérő feladatot; az egyiket a hackelős tárgyból, a másikat pedig Cyber Security típusú kockázatbecslésből.

Az előbbinél az volt a feladat, hogy a hétfői órán (nagyon vázlatosan) ismertetett biztonsági réseket kellett megtalálni 25 perc alatt sokszáz soros forráskódokban. Megjegyzem, olyan nyelven íródott forráskódokban, amilyet mi, matekosok még nem nagyon pipáltunk. A feladat egyébként a közvélemény szerint nevetségesen nehéz volt, tehát nem csak mi jöttünk ki nagyon szomorúan a teremből, hanem úgy kb. mindenki. Ja, említettem már, hogy aki ezt a feladatot nem teljesíti 50%-ra, azt kapásból kidobják a kurzusról? Bukó. Támadhatatlan logika: „Srácok, csináljunk már egy tárgyat, amin megtanítunk mindenkit hackelni, aztán a második héten basszunk ki azokat, akik nem tudnak még hackelni!” U wot m8. Eredményt amúgy mára ígértek, de mivel volt valaki, aki nem szabályos választ adott néhány kérdésre, az automatikus értékelési rendszerük meghalt... Mellesleg az a valaki én voltam, scusi :D

Update: csodával határos módon a magyarok közül hatból négyünknek meglett! De azért nem áltatjuk magunkat; szerdán jön a feladat másik fele, ott még kihullhatunk nyugodtan. Addig is a blogolás mellett fennmaradó szabadidőmben készülhetek rá ehhez hasonló oktatóvideókkal.

Délután megírtuk a másik feladatot is, ami pedig, komolyan mondom, egy vicc volt. Az megvan, hogy nyolcadikban kellett írni egy ilyen kompetenciafelmérést? Na, az például határozottan nehezebb ennél. Az egész egy nagyra nőtt szövegértési feladat volt. Ennek sincs még eredménye, de ezen nem izgul senki.

A hét hátralevő részében amúgy semmi érdekes nem történt az egyetemen, úgyhogy következzenek további híreink:

Egy magyar sráctól, akivel egyébként nagyon ritkán találkozunk, kaptam kölcsön egy squashütőt, majd ezen felbuzdulva squasholtam szinte mindenkivel a csipet-csapatból: először Attival és Nikivel, aztán Bennel és Sanyival. Mindnyájan most találkoztak először a játékkal, de többnyire nagyon tetszett nekik. Főleg Sanyinak, aki úgy nyilatkozott, hogy ez élete játéka és már meg is rendelt egy squashütőt.

Ezen a környéken ha az ember sokáig meredten nézi az őt körülölelő hegyeket, előbb-utóbb megfogalmazódik benne a gondolat, hogy talán odafentől sem lenne rossz körülnézni. Múlt vasárnap tehát kipróbáltuk a folyó feletti libegőt, ami a szemközti hegyoldalba libeg fel. Ha már ott voltunk túráztunk is egy csöppet.

Ezen a vasárnapon pedig felültünk egy buszra, ami még feljebb merészkedett az előbbi hegyen, majd annak a túloldalán megmásztuk a környék legmagasabb csúcsát.

Erről a két kalandról nemsokára külön értekezem nektek, amint sikerül begyűjtenem a többiektől a képeiket. Türelem, felebarátaim! (Vagy nézzétek meg a képeket facebookon, már fent van egy csomó.)

Dario (a szobatársam, emlékeztek) megtanított rendesen, olaszul megágyazni, úgyhogy már éppen kétszer annyi lepedőt használok, mint eddig. Kiszámoltam, ez 100% előrelépés ebből a szempontból.

Mivel az itteni neten le van tiltva egy-két dolog, és a Steam és egyéb - khömtorentökhm - dolgok nagyon hiányoznak nekem, néhányan úgy határoztunk, hogy összedobunk közös vépéenre valót. És lőn csé. ^^ Mármint majd egyszer lesz. Még nincs. :( Amúgy nem remeg a kezem, meg semmi ilyesmi elvonási tünetem sincs, köszönöm kérdéstek.

Az olasz szókincsem közben rohamosan bővül, már tudok köszönni számtalan módon, megtalálom a kijáratot bárhonnan, valamint tudom, hogy van olaszul az, hogy „alkoholmentes”. Ez utóbbit ne firtassuk, honnan tudom, nem akarok beszélni róla.

Ennyi voltam mára, a túrázós bejegyzést is olvashatjátok hamarost!

Peca.