Csütörtöki nihil

Ezer bocsi kedves rendszeres olvasóim (egyébként van ilyenem?) a három napos információhiányért. Felpörögtek kicsit az események erre felé és elég nehezen találtam időt arra, hogy blogot írjak. Ám most megtöröm a rádiócsöndet és jól beszámolok nektek minden égetően fontos eseményről. Kezdjük!

CSÜTÖRTÖK

No kérem, a csütörtököt rögtön azzal kezdtem, hogy a végletekig feszítettem a határaimat: felkeltem fél 8-kor és lebattyogtam bringát szüretelni, vagyis sorban állni másfél órát az erre alkalmas hivatal előtt. Én voltam az első a színen, még sor sem volt, tehát letelepedtem az ajtó elé és nekiláttam olvasgani a legújabb kedvenc könyvemet, ami a „Főzzünk örömmel!” címre hallgat. Ezt a könyvet még első kollégiumba vonulásom alkalmából kaptam sok szeretettel a tündér keresztanyámtól, és az alcíme nyerte el igazán a bizalmam: „Egészségesen, gyorsan, olcsón”. Főleg az két utóbbit kérem, köszönöm. Hátha lesz ebből valami. Alig jutottam túl az előszón és a bevezetőkön, mire megjelent a színen Dima is, akivel aztán nagyon jól elbeszélgettem a hátralevő egy órában. Úgy tűnik, hogy aki korán kel, az biciklit lel, mert amikor (9-kor) kinyílt az ajtó, kiderült, hogy én vagyok a legmázlistább ember R sugarú környezeten belül, ahol R egy jó nagy valós szám. Én vagyok az első ember itt, akit ismerek és férfi bringája lett, sőt, új férfi bringája! Lássatok csodát:

Hát nem gyönyörű? :') És még lakatot is adtak hozzá! Már csak sisakot szeretnék szerezni. Bizony egy sisakot. Tudjátok, egy ilyen fura kalapot, amit azért hord az ember biciklizés közben, hogy ha elesik, akkor se boldoguljon meg lehetőleg. Hogy még nem láttatok ilyet? Hát, az olaszok sem... Százával látok biciklistákat naponta, száguldoznak le a dombokról hegyekről, szalomoznak az autósok között és eskü-becsszó: nem láttam még egyetlen biciklistán sem sisakot. Atival már egy-két napja figyeljük őket, és az egyetlen sisakos biciklista, akit eddig találtunk, az egy kb 5 éves kislány volt. Ennek megfelelően egyetlen boltban sem találtam még sisakot, úgyhogy az lesz a vége, hogy netről rendelek egyet. Edit: mondjuk az is lehet, hogy errefelé mindenki ilyet visel...

Délután, az egyetlen óránk előtt bebuszoztunk a centrumba, hogy Uni.Sport kártyát szerezzünk. A helyszínen kiderült, hogy a honlapon található nyitvatartással ellentétben délben be szoktak zárni, scusi. Sebaj megpróbáltuk elkérni a buszbérletet is, ami Rékának sikerült, de csak neki. Méjbi Tumorrov, scusi. Csalódottan buszoztunk fel az egyetemhez, az algebrai kriptográfia óránkra. Ami jól elmaradt. És erről még csak nem is szóltak, csak az óra elején felírták a táblára, hogy legközelebb két hét múlva lesz ilyen, scusi. Ezen a ponton elvesztettem az olasz adminisztrációba vetett hitem, scusi. :(

A napnak a másik történelmi mozzanata az volt, hogy hazafelé betértünk egy kínai boltba, ahol a helyi viszonyokhoz képest töredék áron lehet földi javakhoz jutni. Leszámítva persze a bukósisakot. Meg sajnos kaját sem árulnak, de egyébként nagyon tetszetős a hely.

A folytatás is érkezik hamarosan!