Unatkozásaim

A történetünk folytatódik, kapaszkodjatok!

Nagyon büszke voltam magamra kedden reggel, mert annak ellenére sikerült felébrednem, hogy nem csörgött a telefonom. Tudni illik igaz, hogy beállítottam hét ébresztőt, de azzal a lendülettel le is némítottam őket... Kis híja volt, hogy ezért lemaradjak a beiratkozásról. Na, nem érdekes, végül semmi apokaliptikus nem történt. Leszámítva, hogy fel kellett kelnem hétkor. :(

Az egyetem Povoban található, ahova vonattal a legcélszerűbb eljutni, különösen figyelembe véve, hogy még mindig nem készült el a bérletünk és SanBa vonatállomásán (említettem már, hogy saját állomása van?) sajnos nem lehet jegyet venni, szóval jogszabályilag kénytelenek vagyunk bliccelni. Az egyetlen hátránya a vonatnak, hogy nem közvetlenül a helynél tesz le, hanem egy 10 percnyi lihegősen meredek sétányira. A napon. Ami süt. Nagyon. Nem tudom, ti otthon hogy vagytok vele, de itt általában elég meleg van.

A beiratkozás 9:30-kor kezdődött, mi meg odaértünk 8:30-ra, szóval bőven volt időm körülnézni a környéken. Meg képeket csinálni nektek:

 

Az első emeleten ki van állítva egy csomó gyönyörű kép:

Tovább képek a környékről:

 

A beiratkozás sorban állással együtt kb. 20 percig tartott. Alá kellett írni egy papírt az ösztöndíjról és egyet arról, hogy itt bizony mi tanulni is fogunk. Aztán kaptunk igazi, saját unitn.it-s felhasználói fiókot, amivel végre használhatjuk a netet! Öröm, boldogság! Sebtiben aktiváltuk is magunkat a könyvtárban, és... Semmi. Nagy, tátongó üresség. Üres halmaz. No internet, no nothing. Később kiderült, hogy az egyetemi hálózatot fenntartó informatikusok is olaszok és nem sietik el a dolgokat. Naponta kétszer frissítik az internethasználatra jogosult felhasználók listáját, szóval azt még meg kellett várni.

Fél háromkor volt egy közös EIT-s eligazítás, tehát még négy óra üldögélés, álldogálás. Időközben megnéztük belülről az egyetemi menzát, ahol a világ legbonyolultabb menürendszerét őrzik. A lényeg az, hogy a különböző komponenseket az ember nem külön-külön megveszi és a végösszeget kifizeti, hanem a meglévő összes komponens 10-15 lehetséges részhalmaza fel van sorolva olaszul egy kis lapon, és onnan lehet kikeresni, hogy mi mennyibe kerül. Egyébként a menza ár-érték arányt tekintve olyan közepesen megérős. 

A várakozás különben úgy nézett ki, hogy a kampusz legváltozatosabb pontjain döglődtünk órákig. Menet közben pedig jól összebarátkoztunk egy csomó EIT-ssel. Hurrá!

Az eligazításon meghallgattuk, hogy mire számítsunk a képzésen, aztán volt utána egy speciálisan Security and Privacys stand up is, ahol egy nagyon vicces ember, aki valószínűleg a koordináltorunk, beszélt az S&P-s követelményekről, meg az olasz értékelési rendszerről és megmutatta, hogy nicsak nem működik az online órarend, hoppá, nem baj, majd elküldjük e-mailben.

Hazafelé gyalog mentünk, mert egyrészt úgy olcsóbb, másrészt ilyen helyeken sétáltunk:

 

 

Éppen mire hazaértünk elkezdett csordogálni az internetünk, szóval én egy órára eltűntem nyávogni Skypeon. Ez már nagyon hiányzott.

Este együtt főzőcskéztünk a csipet-csapattal és olyan srácokkal, akiket nap közben ismertünk meg.

Főzőcske után pedig - mi mást csinálna az ember az első oktatási nap előtt - partyztunk is egy picit nálam, ugyanis a szobatársam még mindig nem érkezett meg. Pedig elvileg keddre vártuk. Különös.

SZERDA

E-mailt nem kaptunk az órarendről, de egy aranyos olasz barátunk kikereste nekünk, hogy hol lesznek az óráink:

Az első az Offensive Technologies fantázianévre hallgatott és a tegnapi koordinátor bácsi tartotta. Amikor húsz perccel az óra állítólagos kezdete után még üres volt a terem, gyanússá vált, hogy rossz helyen lehetünk. Viszonylag hamar megtaláltam a honlapon, hogy rossz hetet nézett a barátunk, és átnavigáltunk a helyre, ahol lennünk kellett volna. Ott már vígan zajlott az előadás, de mivel már az ablakpárkányon sem fértünk el, az egész társaság átvonult a terembe, ahol eredetileg voltunk. Szóval végül nekünk lett igazunk. Az előadás egyébként elég érdekes volt, bár egy picit időnként alulképzettnek éreztük magunkat. Ha igaza lesz a bácsinak, akkor a félév végére lendületesen fogunk rendszereket feltördelni. Anya nézd, hacker leszek! :O

Éééés most várom, hogy kezdődjön a következő óra. Addig is szeretném megköszönni a támogatást a kiemelt szponzoromnak, a téliszalámis szendvicsnek.