3. és 4. hét

Mire odáig jutottam, hogy megírjam nektek a harmadik hét eseményeit, addigra suttyomban letelt a negyedik is, szóval ömlesztve olvashatjátok a beszámolót mindkét hétről:

Kapjuk fel történetünk fonalát ott, ahol elhagytuk! Múlt szerdán jött a hackelős tárgyból a második feladat; fel kellett telepíteni egy ádáz exploit kitet egy virtuális gépen egy szerverre, amivel aztán jól meg kellett nyösztetni egy másik nagyon sebezhető virtuális gépet. A kedd estét kizárólagosan azzal töltöttük, hogy Sanyi ajkain csüngtünk, aki részletesen elmagyarázta nekünk, hogy mégis mi a rák történik, valamint, hogy nekünk mégis mi a rákot kéne csinálnunk. Másnap a laborban aztán ennek ellenére pont így ültem:

Azért küzdöttem derekasan. Próbálkoztam én mindennel. Amikor nagyon elakadtam, akkor szégyenkezve segítséget koldultam a laborvezetőktől - technikásan felváltva, hogy ne legyek gyanús -, csak azért, hogy végül megkoronázzam a mesterművem azzal, hogy körülbelül 10-szer megpróbálom megfertőzni a saját gépem. Szerencsére az ekit volt olyan okos, hogy nem hagyott, bármilyen elszántan próbálkoztam. Így a sztori vége az lett, hogy végülis sikerült befejeznem a feladatot időben, gratuláltak nekem, én pedig kibotorkáltam a teremből azon tűnődve, hogy vajon most mi a rák történt?

Szóval hivatalosan nem lettem kirúgva  páros lábbal a kurzusról. Ezt a bravúrt a magyarok körül csak nekem sikerült elkövetnem - meg persze Sanyinak, aki eddig minden feladatot kimaxolt. Ő egyébként amiatt szokott szomorkodni, hogy nem tanul itt semmi újat...

Egy darabig nagyon örültem, hogy bent maradtam, ám nem rég kiderült, hogy mi lesz a feladat a félév hátralevő részében, és azóta nem tudok nyugodtan aludni. :( A helyzetet súlyosbítja, hogy egy nagyon jó fej sráccal kerültem egy csapatba, és szegénynek egyelőre elég rossz lehet, hogy egy tökéletesen haszontalan párja van. Szóval emiatt kicsit bűntudatom van, de sebaj, küzdök továbbra is derekasan, ő meg nagyon segítőkész.

Van nekünk egy Economics and Management fantázianevű tárgyunk is, ami nagyon megtévesztő jelenségnek számít, ugyanis sem közgazdaságtant, sem menedzsmentet nem tanulunk rajta. A professzor elképzelése az, hogy az Innovation & Enterpreteurship című dologgal foglalkozzunk inkább, méghozzá innovatívan interaktív formában. Minden héten hétfőn két előre véletlenszerűen kiválasztott csapat vitatkozik egy előre kiadott témán valamilyen fiktív szituációban. A múlthéten az egyik csapat Steve Jobs, a másik Bill Gates mellett érvelt egy disztópikus jövőben, ahol az volt a kérdés, hogy ki legyen a világ technológiai vezetője. Jobs feltámadt (vagyis igazából eredetileg is csak hibernálták titokban, hogy egy alkalmas pillanatban előbukkanhasson megmenteni a világot), Gates pedig visszatért a Microsoft élére.
Mindeközben (ez a szó olaszul úgy van, hogy 'contemporaneamente' és ez az új kedvenc szavam) a kurzus hallgatói között ki lett osztva néhány feladat; vannak, akik jegyzetelnek, fényképeznek, videóznak, a weboldalt szerkesztik, jelenlétet ellenőriznek, stb. Ezekre külön lehetett jelentkezni egy motivációs levéllel. Én is megpályáztam és megnyertem egy posztot: critical mind! (Csak óvatosan, mert én is mindig 'criminal mind'-ot mondok helyette véletlenül.) A feladat abból áll, hogy az egyik csapatnak segítenem kell a felkészülésben (és alkalom adtán a vita során) azzal, hogy a gyenge pontjaikat feltárom nekik. Értsd: azért fizetnek, hogy széttrollkodjak egy egész csapatot, muhohahaha! :D (Egyébként jegyekben fizetnek érte - majd ha egyszer veszem a fáradságot, hogy elmagyarázzam az olasz értékelési rendszert, akkor ez érthető lesz.) Azzal viszont nem számoltam, hogy ennek a szerepnek köszönhetően extra heti 3-4 órát az egyetemen hesszelhetek emiatt. No, nem fontos, szóra sem érdemes...

Megkezdődtek az eddig rendszeresen elmaradott algebrai kriptogárfia órák is, amiken a prof komótosan megnyomja a 'play' gombot a laptopján és lejátszik egy felvételt önnön saját magáról, ahogy 3 évvel korábban megtartja ugyanezt az órát. Részemről ez azért kényelmes, mert ugyanezt meg tudom nézni az otthon kényelmes magányában is, szóval nincs órám csütörtökön, juhú! Ráadásul az eddigi anyagot teljes pompájában tanultam már a BME-n, szóval határozottan felemelő érzés megfigyelni a többi - nem matematikus vénával rendelkező - évfolyamtársam pánikszerű reakcióit a nyakatekert matematikai formalizmusokra.

A többi kurzuson nem nagyon történt említésre méltó dolog, illetve éppen az történt rajtuk, amit az ember azt elvárna tőlük.

Egyéb híreink:

A sorrendiséget és a teljességet félredobva random megmondom nektek, hogy hogyan tengetem mindennapjaimat.

Nos, elsősorban - a kripto kivételével - bejárok az óráimra. Ez nagyon furcsa érzés srácok! Láttátok az órarendem, szerencsére az órák nincsenek nagyon korán, ami bizony igen jól esik az érzékeny lelkecskémnek, viszont az utazgatással együtt azért még mindig meglehetősen időigényes dolog egyetemre járni.

Az órákra való készülődés után fennmaradó szabadidőmben (értsd: általában éjnek évadján) szerfelett sokat beszélgetek Skypeon egy bizonyos ifjú hölggyel. Ha bárki olyasvalaki olvassa ezt, akinek hatalmában áll megjavítani az internetet a Kármán Tódor Kollégium 134-es szobájában, akkor nyomatékosan kérem, hogy ne habozzon, ugyanis kimondottan bosszantó, amikor az estém háromnegyedét a „beakadtál” és a „kiakadtál” szavak alternáló dallama tölti ki. Lilin kívül persze szoktam beszélgetni egyéb otthoniakkal is, csak hát hozzá képest nem sokat, sőt keveset.

Szintén tekintélyes mennyiségű időmet töltöm filmnézéssel (alkalom adtán sorozatnézéssel), leginkább a csipet-csapattal esténként egy kibérelt movie roomban, de néha Lilivel vagy akár szerény egymagamban.
Az is gyakorta előfordul, hogy az én saját bátyuskámmal egymásnak vállvetve harcolunk heroikusan a Counter-Strike univerzum változatos tájain.

Néhány napja az időjárás gondolt egyet és hirtelen farkasordító kategóriájú hideg lett. Ez eddig rendben is volna, viszont az Opera Universitaria (a koli üzemeltetője) elvből nem kapcsolja be a fűtést november előtt, sőt még csak egy rongyos plusz pokrócot sem adnak. Szóval most éppen egy rendes takaróra vadászom.

Az új bakancsom tegnap (vasárnap) sikerült felavatni. Bennel és Rékával felbattyogtunk Sardagnából egészen eddig a pontig:

És csodálatos ez a bakancs! Amúgy erről a túráról is készültek képek, de ezúttal nem várom meg, amíg eljutnak hozzám, mert az legutóbb is nagyon sokáig tartott. Majd ha lesznek, közzéteszem őket külön, ne aggódjatok!

Sanyinak közben megjött a squash ütője, úgyhogy szinte minden nap lemegyünk játszani. Meredeken fejlődik a srác, már meccset is nyert ellenem, úgyhogy fel kell kötni azt a bizonyos gatyamadzagot.
A yellow gymben lehet egy nagyon pici teremben röpizni is. Olyannyira, hogy már a helyi röpis arcok facebook csapatának tiszteletbeli tagjai vagyunk.

Ma egész nap mostam és takarítottam, mert holnap lesz a szobaellenőrzés. Most rá sem ismerek a szobámra. Durva.

Én Balu voltam, a jövő héten újra jelentkezem.